A tűzifa száradási folyamata, és módszerei

Először is érdemes tisztázni, mit is jelent a természetes és a mesterséges száradás.

A fa tulajdonságait, felhasználhatóságát és az élettartamát alapvetően befolyásolja a nedvességtartalom. A magas nedvességtartalom az élő, egészséges fák sajátja, melyek ha jelentősen veszítenek ebből a tulajdonságukból elindulnak az elhalás útján.

A természetes száradás folyamata amennyiben lábon száradt fát veszünk alapul, akár 4-5 évet is igénybe vehet, és teljesen természetes az ily módon száradt fák esetében az, ha megjelennek a korhadás jelei (ami kemény fa esetében mint a gyertyán, nem jelent korhadást, maximum felszínit), arról nem is beszélve, hogy az erdőben álló már nem élő fát sok kártevő fenyegeti, éppen ezért nem szívesen alkalmazzák ezt a módszert. Azonban ez a tény mit sem változtat a fa fűtőértékén, ráadásul a Magyarországon hatályos törvények alapján csak is ebben a formában szabályos a fakitermelés.

A természetes száradás egy másik fajtája, amikor bizonyos erdőterületekről engedélyezik a fakitermelést, ami azt jelenti, hogy élő fát vágnak ki. Ilyenkor először rönknek vágják, majd további feldolgozásra kerül, a mi esetünkben aprításra. Ilyenkor friss fa kerül a kalodákba, és a szabad levegőn szárad ki. Szokták mondani, minél szárazabb a fa, annál magasabb a fűtőértéke, éppen ezért az optimális száradási idő 1-1.5 év, de ha száraz, meleg, napos idő van hónapokon keresztül, akkor 3-4 hónap is elegendő ahhoz, hogy a tűzifa tüzelésre alkalmasra száradjon.

A természetes szárításhoz tartozik még a máglyázás, mely során szabadban, napsugártól, és csapadéktól védett helyen a faanyagot gondosan elkészített úgynevezett máglyákba rakják. Megfelelő sűrűségben, általában ez 2X2 cm-es távtartókkal, hézagosan rakják össze a faanyagot. A tetejére ereszt készítenek. Mindennek az alapja 30-50 cm-es betonlábak. Fontos ilyenkor a területről a csapadékot elvezetni, az aljnövényzetet kiirtani. Ilyenkor a száradási idő kicsit rövidebb, keményfa esetében 8-12 hónap az optimális, ami alatt körülbelül 15%-ra csökken a tűzifa víztartalma.

A mesterséges szárítás technológiája is elérhető már, ámbár költségesebb megoldás, mint a természetes út, igaz, maga a fa állapota is szebbnek hat ránézésre, így az ára is jóval magasabban alakul, mint a természetes szárítással szárított tűzifák esetében, a minősége viszont nem lesz jobb. Általában ezt a módszert fa lécek esetében használják asztalosipari felhasználásra, így megóvva a faanyagot a repedésektől, és a gombásodástól. Előfordul azonban hogy a tűzifát is ezzel a módszerrel szárítják ki, ez általában kandallófa néven jelenik meg a piacon.

A mesterséges szárítást a szárító A faanyagot raklapokra, vagy kocsikra máglyázva rakják össze, mert így mindenhonnan egyenletesen távozhat a nedvesség. A hőmérsékletet, a páratartalmat, és a légmozgást automatikusan vezérlik, annak megfelelően, milyen a betárolt faanyag tulajdonsága (víztartalom, fa fajtája, fa mérete). Fontos szempont ilyenkor az is, hogy csak és kizárólag azonos jellemzőkkel bíró anyagot szabad egyszerre szárítani. Ezzel a rendszerrel az abszolút száraz fa állapota is elérhető, ám ez igen energiaigényes. Ennél a módszernél a legrövidebb a száradási idő, a fa fajtájától, nedvességtartalmától, méretétől, és a szárítóberendezés jellemzőitől függően 1 nap és 3 hónap között alakul.